A Rüdiger–tavak

A Rüdiger-tavak Komárom város belterületén helyezkednek el.

Két egységből állnak, egy nagyobb és egy kisebb tórészből. A két tó együttes hossza eléri az 500 métert, szélessége hozzávetőlegesen 100 méter, átlagos mélységük alig több mint 1 méter.

A terület Komárom Város Önkormányzata tulajdonában áll, a tavak üzemeltetője a Komáromi Horgász Egyesület. A tavak környezetének gondozását a Komáromi Városgazda Nonprofit Kft. végzi.

A Rüdiger-tavak és környezetük (összesen 7,1 hektár terület) 1992. óta helyi védelem alatt álló terület állattani, növénytani és tájképi értékei miatt.

A tavak élővilága a városi horgásztavakra jellemzőhöz képest jóval változatosabb és fajgazdagabb. Ezt a sokszínűséget jelentős mértékben köszönhetjük a zavartalan nyugalmat biztosító szigeteknek, amelyek megőrzése természetvédelmi szempontból a jövőben is kiemelkedő fontosságú.

A tavak rendkívül gazdag madárvilággal büszkélkedhetnek (az elmúlt néhány év alatt több mint 50 madárfaj volt megfigyelhető), de élnek itt szép számmal halak, ízeltlábúak, kétéltűek, hüllők és emlősök is. Az előforduló fajok jelentős része védett vagy fokozottan védett.

A megfigyelt fajok közel egyharmada vízi, vagy vízparti madár, kétharmada pedig egyéb madárfaj.

Legnagyobb számban az emberi jelenléthez leginkább hozzászokott tőkés récével találkozhatunk, de élőhelyet talál itt magának több védett és fokozottan védett madár is, úgy, mint a szürke gém, a nádirigó, a törpegém, a küszvágó csér, a jégmadár és a bakcsó.

A tavaknál időnként láthatunk olyan vízimadarakat is, amelyek nem rendszeresen fordulnak elő, és csak rövid ideig tartózkodnak itt (pl. sirályok, bütykös hattyú, szárcsa), és olyanokkal is, amelyeket csak egy-egy alkalommal észleltünk (pl. nagykócsag, bölömbika).

A vízi madarak mellett számos olyan madárfaj is megfigyelhető a tavaknál, amely főként táplálékszerzés, ivás, fészkelés vagy egyéb okok miatt folyamatosan vagy az év egy maghatározott időszakában a tavak környezetében tartózkodik: különféle fecskék, cinkék, rigók, harkályok, galambok, de állandó jelleggel jelen van a rozsdafarkú, a veréb, különféle varjúfélék, barázdabillegető, csuszka tengelic, erdei pintye, zöldike, őszapó, vörösbegy, ökörszem, seregély, kakukk, szarka, szajkó, vagy akár magasban vitorlázó vörös vércse.

A tavaknál előforduló emlősök megfigyelése, rejtőzködő életmódjukból adódóan nem könnyű, de ha figyelmesek vagyunk, láthatunk denevéreket, (ezek közül is a közönséges, rőt korai, közönséges kései fajtákat) mókust, sünt, vakondokot, illetve az éjszakai életmódot folytató vidra jelenlétére utaló nyomokat. Az utóbbi években a tóparton sétáló emberek hódrágta fákat is láthattak, esetleg rövid időre magát a hódot is megpillanthatták.

A Rüdiger-tavakat horgásztóként hasznosítják. A tavak halállományát döntően a horgászat igényeinek megfelelően alakítják ki, ezért fajösszetételük inkább a hasznosítás módjára, mintsem az élőhely típusára jellemző. Általában évente két-három alkalommal telepítenek méretes, kifogható halakat a nagyobb versenyekhez kapcsolódóan.

A telepített halfélék: ponty, keszeg és kárászfélék, amur, süllő, csuka, de ezenkívül előfordul a tóban lesőharcsa és törpeharcsa is.

Vannak olyan kétéltűek, amelyek egész életükben jelentős mértékben kötődnek a vízhez, így például a Rüdiger-tavaknál megfigyelt kis- és nagy tavibékák, valamint ezek szaporodóképes hibridjei, a kecskebékák. A barna varangyok, zöld varangyok, erdei békák és zöld levelibékák viszont kifejlett korukban szinte teljesen szárazföldi életet élnek, a tavakhoz csak szaporodási időszakban térnek vissza.

Gyakorta találkozhatunk a napon sütkérező hüllőkkel: gyíkokkal, siklókkal, esetleg teknősökkel.

Az akár 120 cm hosszúságot elérő, az emberre teljesen ártalmatlan vízi sikló kígyózó mozgásával ügyesen közlekedik vízben és szárazföldön egyaránt.

A gyíkok többnyire nappal aktívak, este visszahúzódnak védett rejtekhelyükre (földalatti üregekbe, faodúkba, kövek alá).

A Rüdiger-tavak környékén leggyakrabban zöld gyíkokkal és fürgegyíkokkal találkozhatunk.

A mocsári teknős hazánk egyetlen őshonos teknősfaja, amely egykor gyakori fajnak számított, mára azonban számuk erőteljesen megfogyatkozott. Szerencsére a Rüdiger-tavaknál láthatjuk őket.

Gazdag rovarvilággal is bővelkedik a terület: a vízi környezethez szorosan kötődő szitakötők és molnárpoloskák, vagy a tavak környezetében előforduló, nem kifejezetten vízhez kötődő fajok a (pl. lepkék, poszméhek, sáskák, bogarak, pókok).

Számos szitakötőfaj is előfordul, így például vízi pásztor, széleslábú szitakötő, sávos szitakötő, tavi szitakötő, gyakori légivadász, kék légivadász, gyakori szitakötő, óriás szitakötő. Európában kevés, hazánkban is mindössze négy honos pillangó faj él, ezek közül a kardoslepke és a fecskefarkú pillangó szépségében a Rüdiger-tavaknál is gyönyörködhetünk.

Számtalan színes lepke, így például a nappali pávaszem, fehéröves szemeslepke, sakktáblalepke, atalantalepke, kis rókalepke, citomlepke, hajnalpír lepke, bogáncslepke vagy akár a különféle gyöngyházlepkék és boglárkalepkék szárnyalását megfigyelhetjük a tóparton.

A vízi életközösségekben nagyon fontos szerepet kap a vízi és vízparti növényzet. Elengedhetetlen a víz öntisztulásában és a tó természetes egyensúlyi rendszerének fenntartásában, valamint a partok és szigetek eróziójának megelőzésében. Ezen felül óriási szerepe van abban, hogy az itt élő állatok megfelelő búvóhelyet, pihenő-, szaporodó- és fészkelő helyet, táplálkozó helyet találjanak maguknak. A vízparti növényzet mellett a tó környezetében előforduló élőlények faji sokszínűségét a terjedelmes lombkoronával rendelkező fák, és a gyepben előforduló virágzó lágyszárú növényzet sokszínűsége is gazdagítja.

A Rüdiger-tavaknál legnagyobb tömegben a vízben gyökerező, de szárukkal magasan a víz fölé emelkedő náddal találkozhatunk. A nádasok mentén itt-ott keskenylevelű gyékényre is lelhetünk, amelyet virágzási időszakban torzsavirágzatáról (buzogány) könnyen felismerhetünk.

A tavak környezetének leggyakoribb fás szárú növényei a platán, a fűz félék és a mocsári ciprus.