Az igmándi keserűvíz


Nagyigmánd közlegelőjén 1862-ben kútásás közben forrásra akadtak. Felkérték a kút vizének megvizsgálására Komárom Város “Megváltó” Gyógyszertárának tulajdonosát, Schmidthauer Antal gyógyszerészt. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a kútból ásványvíz ered, melynek tudományos neve “picropega”, azaz “keser ízű sós víz”.

 

A gyógyszerész 1863-ban tulajdonába vette a legelőket és kútvállalatot alapított. Több mint egy évszázadon keresztül ajánlották az orvosok és gyógyszerészek az Igmándi keserűvizet az arra rászorulóknak, az alábbi problémák esetében: “A gyomor és belek hurutjai, mérgezések, székrekedés, az epeutak hurutjai, alhasi vérpangás s minden olyan eset, midőn könnyű székletétről akarunk gondoskodni (műtétek után, aranyér, végbélelőesés, a nemiszervek gyulladása).”

 

Fia, Schmidthauer Lajos 1913-ban Komáromban, az Igmándi út 1. szám alatt palackozó és elosztó telepet épített.

 

 Aaz épület állami tulajdonba, a Gyógyvíztermelő Vállalat Kezelésébe került. 1964-ig folyt itt a palackozás, akkor a Komárom megyei Nyomda Vállalat vette használatba az épületet.

Ettől kezdve Dél-Budán palackozták az Igmándi keserűvizet, naponta 5 m3-t.

Az 1970-es évek elejétől fennálló hozamcsökkenés okán a forgalmazást végül 1989 novemberében szüntették meg.

  

A keserűvizet az 1928-ban megjelent Tolnai Új Világlexikona, Európa keserűsóban leggazdagabb vizeként tartotta számon.